Bram Stoker’s Dracula

DRAKULA (1992)
r.: Francis Ford Coppola

„Sokat tanulhatnánk a vadaktól.”  – „Am putea învắța mult de la cei sắlbatici.”

Francis Ford Coppola ’92-es filmje – sajnálom, ha valakit ezzel megsértek – talán az utolsó értékelhető alkotás az öreg Mestertől. Az ezt követő (eddig) hat film nagyjából felejthető.
Ez azonban annál inkább érdemes a figyelmünkre. Sok mindenre rávilágít, hogy mit és hogyan lehet (elrontani) egy adaptáció során. Ez a film nagyon szépen van kiegyensúlyozva két egymástól nagyjából független alterület okos vonalvezetésével. Ez a két ág: a casting és a szerelmi kapcsolatok. Meglepett, mi?! Haladjunk akkor így.

A film megjelenésekor a castingot egy ponton szinte minden kritikus támadta: Keanu Reeves (Jonathan Harker). Én azonban síkra szállnék Reeves védelmében – ha egyáltalán rászorul: az akkor 28 éves színész nem rossz választás a brit ügyvéd, gentleman szerepére – csak épp karaktert nem kapott. Ki ez a Harker? Egy mindenre rácsodálkozó fiatalember, aki a történet első felében arra csodálkozik, hogy Londontól keletre (konkrétan Erdély-Havasalföld) is van élet, egy kastélyba kerül, akinek ura és árnyéka külön életet élnek, majd három, hosszú fogú nő szívja leláncolt testéből a vért. Nem ad sok játékra lehetőséget. Azt se felejtsük el, hogy Coppola nyilatkozata szerint nem tartotta sokra Reevest, de kellett valaki, aki a fiatal lányokat becsábítja a moziba! Vajon miféle munkaviszony alakulhat ki ilyenkor színész és rendező közt?! Na meg az őszítés is eléggé nevetségessé tette szegényt.

őszike

Keanu Reeves

Winona Ryder (Mina Harker) már jóval árnyaltabb karaktert kapott kézhez és öntött magára. Jonathan feleségeként, a könyvvel ellentétben, vádja és védi Drakulát. Vágyik arra, hogy vámpírrá legyen, és meglepő módon „ágyjelentük” első pillanataiban Drakula ellenzi ezt. A regényben (Bram Stoker, 1897) Mina egy mindig mindent objektíven szemlélő, a realizmusba kapaszkodó, mindent azonnal átlátó, felismerő asszony. A filmben ennek nyoma sincs. Az ő esetében James V. Hart forgatókönyvíró meglátta ennek a karakternek a laposságát, ha filmre eszközöljük. Mina a végén még férjével szemben is védi Drakulát.

A legizgalmasabb választás és gyönyörű csavar a szereposztásban: Anthony Hopkins, mint Abraham Van Helsing, a vámpírvadász. Nincs nagyon jól körülírható jellemvonása, de felnevetünk és megjegyezzük a pár, unott arccal gyorsan elmondott horrortörténetét. Álljon itt csak egy rövid párbeszéd, amit Minával folytat a vacsoraasztalnál:

  • Sokat szenvedett [Lucy]?
  • Igen, nagyon szenvedett. Aztán levágtuk a fejét, átszúrtuk a szívét, aztán megbékélt.

Bár tisztelem és elismerem Hopkinst, mint színészóriást, mégis: csak a tapasztalat és a rutin menti meg, hogy ne nyelje el őt is:

az Oldman-vízesés!

Kicsit térjünk vissza a Reeves-problémára: igazából bárkit választhatott volna a casting director Jonathan szerepére, ugyanolyan kritikai kiborulás fogadta volna azt az alakítást is, mint szegény megszeppent Keanuét. Hogy mi ennek az oka? Gary Oldman! Ő az egyik legnagyszerűbb élő színész (2016. 01. 14-ig Alan Rickmannel osztozott ezen a címen).
Jó! Ismerjük el: ha Reeves Oldman bokájáig ér, akkor Ryder a térdéig, Hopkins pedig az ötödik és hatodik bordája között áll meg. Adjuk meg a császárnak, ami a császáré…

 De! Oldman 3/4 pillantásból fogja meg a karaktert! És ezt Coppola tudja, Michael Ballhaus operatőrrel egyetemben (Rainer Werner Fassbinder szinte állandó munkatársa), és nem tolják mindig az arcunkba. Gondoljunk csak vissza arra a jelenetre, mikor a megfiatalodott Drakulát először látjuk, ahogy johnnydeppnek

johnnydepp tribute

Gary Oldman mint Johnny Depp

öltözve megpillantja Mina Harker (akkor még Mina Murray) kisasszonyt: a kép szélére komponálták és csak az orrától lefelé mutatják! Mégis mindent megtudunk: mit gondol, mit érez, milyen döbbenet ül rá!

Ez egy egészen zseniális casting, ha jobban belegondolunk: Drakula mindenkit legyőz, mindenki fölött áll. Egyedül Van Helsing az, aki képes vele felvenni a harcot.

És hogy működik a kémia Oldman és Ryder között? Nem működik. Tudom, tudom, emiatt én is szomorú vagyok.
Ez a film hibája, ami semlegesíti a casting erejét (és vice versa): a regényben Mina és Drakula közt csak az egyszeri harapásból adódó telepatikus kapcsolat létezik. A film azonban megbolondítja, és Drakula karjába kergeti Minát. A szó szoros értelmében. Mina a végére kész lenne kiállni az egész világ ellen, hogy megvédje „szerelmét”.

Ezzel a film bekapcsolódik azon filmek sorába, melyek a vámpírt a titokzatos (szexuális) vágyódás, a borzongató ismeretlen, a leküzdhetetlen és érthetetlen vonzalom és a férfiasság vagy nőiesség allegóriájaként alkalmazza.

De míg például az Alkonyattól pirkadatigban (Robert Rodriguez, 1996) Salma Hayek elképesztő figyelmet ébreszt a közönségben (bár ő mikor nem?!), az Interjú a vámpírral (Neil Jordan, 1994) pedig képes volt megteremteni két felnőtt férfi és egy kislány vonzerejét,  addig itt annyi mindent szuszakoltak a grandiózus, operába illő díszletek közé (Oscar-díj a legjobb smink és jelmeztervezésért, illetve jelölés a látványtervezésért), hogy sok elvész benne. És Winona Ryder sem salmahayek. Vagy bradpitt – hogy senki ne érezhessen szexizmust a szavaimból.

Itt csak az utolsó pár percre tisztul ki a világ. A kastély kápolnája ad keretet a filmnek: itt született Drakula, itt éri a halál. Mégpedig Mina keze által. Miután fegyverrel a kézben szembeszállt férjével, azzal ad békét kedvesének, hogy könnyek közt lecsapja a fejét, tudván, hogy csak így lehet egy vámpírt bizton megölni. Drakula utolsó mondatai egyébként igencsak figyelemreméltóak: „Hol vagy Istenem? Mért hagytál el engem?! Bevégeztetett!” Kicsit elsőkörös párhuzamnak érzem…

plakátA film plakátjának szlogenje: A szerelem sosem hal meg.
Ez a Mina és Drakula közti szerelemre vonatkozik. Mina furcsán pillant esküvőjükön a különös kaland után gyorsan megőszült Jonathanra. Azonban a külsőben is szörnyeteggé változott Drakulát hezitálás nélkül csókolja meg. A zárókép pedig, ahogy kivilágosodik Elisabeta és Vlad freskója, felmenti Drakulát: ő is csak ember volt, aki a szerelmét kereste.

Nyitva marad a kérdés: mi történik ezután? Mina kimegy a kastélyból és Jonathan nyakába borul? Folytatódhat-e a házasságuk? (Nem.)

A románc beteljesítése nélkül kiváló film lett volna. Az atmoszférát megteremtették (főleg Gary Oldman!) és a könyvből hiányzó vonzalmat is koherens többletként adták a történethez. Viszont épp az adalék túltöltése jelenti a film hibáját. A kevesebb több… kivéve vérből!drakula vége

Mert a vér az élet!

kultúrsznobizmus: „Vlad herceg, Székelyföldről” – mutatkozik be Londonban Drakula. Nem! Ő havasalföldi uralkodó volt – az pedig nem Székelyföld. (orrfelhúzás)

7érdemes megnézni, de többet kapsz ha elolvasod a regényt is

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s