A girl walks home alone at night

Csadoros vérszívó
r.: Ana Lily Amirpour (2014)

Idiots and rich people are the only ones who think things can change.

Ana Lily Amirpour 1980-ban született Angliában, Los Angelesben él, ott végezte az egyetemet és debütáló filmjével, amit kizárólag California államban forgattak, magára vonta a filmes világ figyelmét.
Sosem élt Iránban, nem ismeri behatóan a nők ottani helyzetét. És érdekel ez minket? Egyáltalán nem!

Amirpour egy nyilatkozatában azt mondta, hogy az A girl walks… „az első iráni vámpír spagetti western.”
Mit jelent ez? A spagetti western a westernfilmek Európába áthozott és itt meghonosított műfajának közismert neve. Bár ezt a kifejezést hallva sokszor a minőségileg megkérdőjelezhető, B-kategóriás, egy kaptafára készülő filmek jutnak eszünkbe, ne felejtsük el, hogy Sergio Leone Volt egyszer egy vadnyugat, illetve A jó, a rossz és a csúf c. filmjei a teljes western műfaj leghíresebb alkotásai.
Tehát a spagetti western egy ág a westernfa törzsén, amit (mivel ők művelték leginkább) az olaszok legnevezetesebb ételéről neveztek el. Tegyünk mi is így: ez az első kebab vámpírwestern (ezt egyáltalán hogyan kell leírni?!).

kezdő
Több beállítás valóban idézi a westernfilmeket. De csak idézi – nem utánoz, hanem átkonvertálja a film saját helyzetébe és hangulatába. A film egyik legnagyobb erénye a vizualitása (operatőr: Lyle Vincent). Vissza kell fognom magam, hogy ne rakjak be ide minden egyes képkockát – legszívesebben megtenném. A monokróm világú Bad City hol elhagyatott szellemvárosnak látszik, ahol bármilyen horror megtörténhet, hol csak azt várjuk, hogy az ördögszekér a kép előterében átguruljon egyik oldalról a másikra, miközben semmi nem történik.
A világa lazán emlékeztet a Persepolisra.

Ez egy igazi női film – már ha létezhet nembeli felosztása filmeknek. Nem, ez nem azt jelenti, hogy „Szex és Teherán”! Azon kevés filmek közé tartozik, amiken ízig-vérig érezni, hogy nő írta és rendezte. Talán így lennék egészen pontos: ez a film egy nő.

 

drakulával (1)

Arash Marandi

story-time: Arash (Arash Marandi) és morfiumon élő beteg apja, Hossein (Marshall Manesh) együtt laknak Bad City-ben, rossz körülmények közt. A fiú egy jelmezes buliból hazafelé sétálva (Drakula jelmezben) találkozik egy fekete csadoros gyönyörű lánnyal (Sheila Vand), aki a férfiakat büntetve gyilkoló és a kisfiúkat nevelő célzattal halálra rémítő vámpírlány.

A Lány (nincs neve) az első éjszakán egy kis gesztust tesz a fiú nyaka felé, de egyértelmű, hogy nem harapná meg, hiszen Arash semmit nem tett a nők ellen. Sőt! Valószínűleg még ez a kortalan Lány is könnyen megszeret egy ilyen kedvesen esetlen Drakula jelmezes srácot.

Ezzel az apró gesztussal szépen emeli ki a vámpírharapásnak a szexuális tartalmát, de egyszerre meg is hazudtolja azt – mint ahogy a film sem nevezhető vámpírfilmnek (például egyszer sem hangzik el a vámpír szó).

Az, hogy a film perzsa nyelven szólal meg, behoz egy Ezeregyéjszakai meséi hangulatot, főleg Sheila Vand egyszerre mesélő és állandóan komoly férfias hangja.

perzsa

Dominic Rains

A mellékszereplők papírmasé karakterek, szélsőségesen sarkított típusait mutatják be annak, amire rendeltettek. Saeed, a díler (Dominic Rains) maga a két lábon járó perzsa sztereotípia, Atti, a prostituált (Mozhan Marnò) az iráni Cabiria, a többre érdemes örömlány. Hossein pedig nem is lehetne más, mint az egész világra, a macskára, de főleg a fiára mindig dühös, lelki terrorista apa.

gyönyörű

Sheila Vand

A két főszereplő karaktere viszont nagyon gondosan van felépítve. Ami főképp a színészeket dicséri, mert nagyon kevés szöveget kaptak (külön érdeme a filmnek!), tehát a játékkal kell megalkotni a viszonyokat, a gondolatokat, a belsőt. Nagyon pontos minden mozdulat, nincs fölösleges szöszmötölés. Szövegben sem. Nézzük csak meg a füllyukasztós jelenetet. A „senkit nem ismerek, aki ne szeretné a hamburgert” gondolattól 3 perc alatt jutnak el az emberi kapcsolatok kialakításának legmélyebb filozófiájáig. Ez a film talán legbeszédesebb jelenete.

A Lány támadásai (3 van belőle) mindig más és más hangsúlyban vannak. Legizgalmasabb az utolsó, mikor a macska segítségével érzi meg a rosszat, hogyan használják ki Atti életét és testét, illetve ő miként engedi át magát ennek az világnak.

Ki kell emelni Arash Marandi játékát. Mivel Sheila Vand végig egy arcot mutat (a szemek mélysége és tartalma változik), így Arash kellett a vállára vegye a Lány karakterének bemutatását is, hiszen az ő szemén keresztül látjuk a Lányt. Amit ő lát a Lányból, azt látjuk mi is. Ez vice versa nem annyira igaz, mert Arashnak több önálló jelenete, több szövege van, többet tudunk meg róla. A visszavonhatatlan veszteség is az ő pályáján következik be.

macska.jpg

Masuka

Ez a film, talán teljesen egyedülállóként, a 80. percben, 15 perccel a vége előtt, behoz egy új főszereplőt. Egy macskát (Masuka). Ez a macska válik a Lány meghosszabbított érzékszerveivé, büntetésének szolgájává, a bűn bizonyítékává, majd, ahogy a záróképen helyet foglal, Arash és a Lány közös létévé.

A film humoráról is kell beszéljünk. Talán egy alkalommal láthatunk mosolyt, de ez nem azt jelenti, hogy nem lenne benne humor. Nagyon is van. De mivel a rendezőnőnek jó ízlése van, így elrejtette, hogy kicsit ásni kelljen érte. Kifejezetten humoros a Lány első találkozása Arash-sal. Mire használja egy vámpír a gördeszkát? Mit hallgatott egy (talán) több száz éves vámpír utoljára?

Ez a film egy egyszerű szerelemtörténet, amit már sokszor láttunk – gondolhatnád. De nem! Ez a film egy egyszerű szerelemtörténet olyan filmnyelven elmesélve, amit valószínűleg még sosem láttál, két olyan alakítással, amit muszáj látni és olyan vizualitással, amit Borbás István is megirigyelne.

A záró szekvencia az elfelejtés (pontosabb talán a megbocsájtás?) és újrakezdés gyönyörű allegóriája. Az autóba visszaszálló Arash már egy másik ember. Kicsit ő is vámpírrá vált.

vége


history-time:
A csadort perzsa hagyománynak tartják az ókori Mezopotámiából, ahol a tekintélyes nők használhattak csak fátylat, prostituáltaknak és szolgáknak viszont tilos volt. A fátyol jelezte a társadalmi ranglétrán való elhelyezkedést. A csador megújulása előtt kerülték a fekete szín használatát, mivel ez összefüggésben áll a halállal és a temetésekkel. Előnyben részesítették a fehér és világosabb színeket. A jelenlegi iráni kormány, Khomeini ajatollah tanításait követve, a fekete színt ismeri el a csador illendő színének.

fun-fact: Ana Lily Amirpour többször is feltűnik a filmben: a Lány szobájának falán az egyik poszteren, majd miután a kisfiú elszaladt, elhagyva gördeszkáját, a deszkázva közeledő Lány is Amirpour, végül a buliban ő a koponyára maszkolt lány, akit a barátnője Shirinként mutat be.

kultúrsznobizmus: Nem szoktam hőzöngeni a magyar címadások miatt – pedig gyakran lenne miért. De! Sok helyen olvastam, hogy a magyar cím kivétel nélkül mindenkit átvert. Vagy azért, mert valami könnyed, szórakoztató hígságra várva ülnek le megnézni – összecseng a cím a Lódító hódítóval… vagy le sem ülnek megnézni, mert valami könnyed, szórakoztató hígságnak gondolják. Így mindenki veszít! Ha bárkinek ajánljátok, kérlek, az eredeti címet mondjátok neki!


9mindenképp nézd meg, már azért is, mert ez az első kebabvámpírwestern (ez a helyes írásmód?)

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s