Youth

Ifjúság
r.: Paolo Sorrentino (2015)

Az intelligencia szélhámosa.

Szeretném ennek a rövidre sikerült kritikának az elején leszögezni: számomra a Film, ami magába foglalja az világegyetemet, Federico Fellini 8 és ½ című csodája.

Sokakhoz hasonlóan nem viselem jól, ha azt, amit nagyon szeretek és tisztelek, valaki a sárba rángatja, letépi a nadrágját és megerőszakolja. Ezért is halogattam olyan sokáig, hogy megnézzem az Ifjúságot. Három nappal ezelőtt mégis elhatároztam, hogy szeretnék erről írni. Még aznap beszereztem a filmet, de úgy döntöttem, hogy nem nézem meg rögtön. Tudtam ugyanis, hogy nem lennék képes objektív szemmel tekinteni rá – Sorrentino Oscar-díjas filmje, A nagy szépség nálam annyira kiverte a biztosítékot a maga sznobizmusával és Fellinitől való minden korlát nélküli lopásával, hogy azóta kiráz a hideg a neve hallatán. Ezt a három napot szántam arra, hogy elfelejtsem minden fenntartásomat vele és a filmmel szemben. Őszintén állíthatom, hogy sikerült.

Ha ez nem elég indok az Ifjúságtól való iszonyomra, itt egy másik. Mikor bemutatták, olvastam róla egy összefoglalót, ami körülbelül így szólt: megrekedt művészek egy csoportja tengeti életét egy felkapott fürdőhelyen.

Aki nem érti, miért jelentett ez számomra ekkora felháborodást, az kérem, most hagyja abba az olvasást.
Miért? Mert valószínűleg sértve fogja érezni magát a következőkben.

A fenti egymondatos összefoglaló pontosan leírja a 8 és ½ történetét. Ezzel alapvetően nincs gond. Nincs gond, ha egy olyan ember rendezi, aki nem lopott már el mindent Fellinitől!
Sajnálom azokat, akik úgy ültek le megnézni akár A nagy szépséget, akár az Ifjúságot, hogy soha életükben nem láttak Fellinit, nem hallottak róla. Azok ezt a stílust Sorrentinoénak gondolják. Holott ez egy megcsonkított stílus. Hadd éljek egy hasonlattal.

Az Ifjúság nézői kaptak egy vacsorát. A fent említett nézők mind a 10 ujjukat megnyalták utána és dicshimnuszt zengtek a szakácsról. A vacsoraközönség másik, talán kicsit kisebb része, furának találta az étel ízét és a tányérjukban turkálván felfedezték, hogy ez a szakács Fellini testét ledarálta és azt adta nekik pempő formájában.

Jó. Lehet, hogy kissé túloztam. Nem csak Fellini van ebben a vacsorában, hanem Thomas Mann Varázshegy című korokon és generációkon áthatoló műve is.

Azt hiszem elég ennyi az általános kifakadásból.

Lehet-e úgy venni, mintha Fellini sosem történt volna meg és tényleg Sorrentino találta volna ki a valóság ilyen kezelését? Lehet-e minden filmtörténeti figyelem és tudás nélkül értékelni egy filmet? Nem lehet. Hiszen a filmekben mindig van utalás más filmekre, tudatosan vagy tudattalanul. De legalábbis a nézőben képződnek összehasonlítások, rímek, kapcsolatok. Fellinire, Wajda-ra, Kurosawa-ra, sőt! még Kubrickra is voltak filmek, filmrendezők hatással. Egyiket sem lehet kiemelni abból az országból és korból, amiben éltek és alkottak. Így az a kérdés, akármelyik rendezővel kapcsolatban, hogy mennyire eredeti, értelmezhetetlen.
De jó, játsszunk: milyen az Ifjúság, ha nincs Fellini? Nem jó, de nem is annyira veszélyes. Vontatott képek, vontatott történet és nagyrészt erőltetett karakterek. Paul Dano például soha ennyire nem volt irritáló (nem a karakterből adódóan), nagyon sok jelenet túl van beszélve, túl van koreografálva. De nem egy ártalmas film.

„Ha itt vontatottak a képek és a történet, akkor mégis, miért tartod a legnagyobb alkotónak Fellinit, aki szintén ilyen képekkel és stílusban alkotott? aki egyértelműen Roberto Rossellinitől tanult és sokat merített is tőle?” Mert ő tudta, hogyan kell ezt csinálni. Tudta, hogyan kell továbblépni. Tudta, hogy nem lehet megakadni. Tudta, de nem tudatosan, hanem tehetséges volt. A tehetsége irányította. Sorrentino sem tehetségtelen. Vannak jelenetek, mikor végre elfelejti Fellini nevét. Ilyen az, mikor Lena (Rachel Weisz) kifakad az apjának (Michael Caine), hogy milyen szörnyű szülő volt. Van tehetsége, de mindig a homlokára csap, mondván: „Én most egy Fellini-filmet forgatok! Nem lehet saját hangom!” És ilyenkor visszanyúl 50 évet és az akkor csúcson lévő Mestertől lenyúl mindent. Talán könnyebbségből – egy egész estés filmet nem bírna el egymaga. Ezzel pedig rossz ízt ad annak a pár jelenetnek is, ami egyébként szépen sikerült.

„Dehát Fellini is lopott…” – Ha valakitől ilyen pofátlanul lopsz, de beleteszed az ő lelkének a darabjait, vagy az ő örök tudásának morzsáit, akkor azt úgy hívjuk hogy hommage à XY. De ebből a filmből minden hiányzik, ami maga Fellini lenne. Hadd hangsúlyozzam: az okos művészi lopással nincs gond, ha tudjuk, hogy honnan loptunk és nem szégyelljük felvállalni! De az Ifjúság egy az egyben nyúlta le a 8 és ½-et. Azt a 8 és ½-et, ami a filmművészet egyik, ha nem az első művészi önvallomása. Nem véletlenül nevezik Marcello Mastroiannit Fellini alteregójának. Egyértelműen ő volt a Mester a 8 és ½-ben (és több más filmjében is).

Sajnos kiabálnom kellett a fájdalomtól, mikor viszontláttam színesben a Film egyik legkultikusabbá vált jelenetét.
Guido Anselmi (Mastroianni), egy válságban lévő filmrendező, aki következő filmjére készül egy felkapott fürdőhelyen (hoppá). Elképzeli, ahogy Louisa, a felesége (Anouk Aimée) és Carla, a szeretője (Sandra Milo) vidáman eldiskurálnak egymással. S ezt továbbgondolva eljut oda, hogy a gyermekkori házban együtt él vele élete minden nője, akikre ő felügyel. Mindenkinek megvan a szerepe a házban, mindenki szereti őt, ő pedig mindenkihez kötődik. Ismerős jelenet? Csak itt a következő filmjével válságban lévő rendező (Harvey Keitel), az általa rendezett színésznőket képzeli egy mezőre. Tényleg fel kellett kiáltanom a fájdalomtól. 52 év. Ennyi a legnagyszerűbb filmjelenet inflálódásának ideje. Köszönjük, Paolo!

Többet nem szeretnék mondani erről a filmről.

fun-fact:

Marcello Mastroianni Federico Fellini

Mastroianni és Fellini az Ifjúság vetítése után


2hogy miért nem 1? mert Paul Dano képes volt a Hitler ebédel című jelenettel a béka fölé emelni a filmet.

Youth” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Régóta szerettem volna erről az imposztorról egy ilyen kritikát olvasni — sajnos csak most keveredtem ide, ráadásul egészen más kapcsán.
    Könyvjelzőzve — klassz, színvonalas írások, remélem, a kihagyások ellenére még frissül.

    Kedvelik 1 személy

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s