The Lobster

A homár
r.: Yorgos Lanthimos (2015)

Vannak filmek, amik annyira eszköztelenek és kimértek, hogy azzal vákuumot teremtenek maguk körül, s beszippantják a nézőt ebbe az ürességbe.

Egy rossz film mindent elmagyaráz és nem hagy kérdéseket. Egy jó film feltesz kérdéseket, karon fog téged, sétáltok egyet a tengerparton, majd együtt megválaszoljátok mindet. Egy zseniális film pedig rád önt két m3-nyi kérdést és otthagy az út szélén.

fedő (5)

Térjünk ki kicsit erre az utolsó kategóriára. Nagyon nem mindegy, hogyan teszi ezt a film. Ugyanis pontosan ezzel a módszerrel működnek azok az ún. művészfilmek, amik egyáltalán nem tartják fontosnak, hogy te megnézd őket, és ha meg is nézed, nem fontos, hogy bármit megérts belőlük. Nem szeretnek téged azok a filmek. De az igazán zseniális film csak úgy tesz, mintha nem szeretne, de a végére bebizonyosodik, hogy még soha senkinek nem voltál olyan fontos, mint neki!

Ilyen film A homár, ami bár nagyszerű, de nem tökéletes.

fedő (4)

story-time: A nem olyan távoli jövőben az állam szállodákat hoz létre az egyedülállóknak, ide kerülnek a Városból, és itt 45 napig lakhatnak. Ez idő alatt párt kell találniuk a többiek közt, akivel bármilyen pontban egyeznek – ez lehet külső és belső tulajdonság is. Ha nem sikerül 45 nap alatt teljesíteniük, állattá alakítják őket s szabadon engedik az erdőben. A beköltözéskor mindenkitől megkérdezik, milyen állat szeretne lenni. David (Colin Farrell) erre azt feleli: homár.

Colin Farrell (2)

A film nemigen használ rejtélyeket. A negyedik percben, mikor David beköltözik, mindenre fény derül, még a kutyája kilétére is. Bár még így is marad elég sok kérdésünk a világával kapcsolatban. Végig.

Angeliki Papoulia

Az egész filmben nincs egyetlen életszerű viszony, sem párbeszéd, sem semmi, ami valamennyire az őszinte és biztos kapcsolatokat jelenti. Először valóban azt érzed, hogy ez a film nem szeret téged és nem akarja, hogy megnézd. De egy idő után ráérzel, hogy ez az egész azért van, amiért a brechti színház használja az elidegenedést –ha kívül maradsz, jobban rálátsz a problémára, s nem kezdesz kötődni senkihez. Hiszen ebben a világban senki nem kötődik senkihez, nem alakulnak ki szerelmek, mindenki a fennmaradásért keres „társat”. A szex is teljesen értelmetlen dolog lesz. Mikor David összeköltözik a „szívtelen nővel” (Angeliki Papoulia), a szex közben kiadott hangok válnak gyanússá, hiszen Davidnek is színlelnie kell a szenvtelenséget.

A hotelben egy kapcsolat kialakulásához elég a legkisebb egyezés is két ember között, de nem alapulhat hazugságra, annak ugyanis nagyon komoly szankciói vannak.
Ugyanúgy, mint a maszturbálásnak. A „selypítő férfi” (John C. Reilly) találkozás a kenyérpirítóval – elrettentő büntetés.
De ki lehet játszani a rendszert, hiszen jobb vérző orral élni, mint állatként meghalni az erdőben. Ben Whishaw „sántító férfija” inkább naponként többször beveri a fejét a falba, mint hogy állattá változtassák.

Whishaw és Reilly

S ha nem egészen működik a kapcsolat, a pár kap egy gyereket, hiszen „az általában segíteni szokott.” Akkor is, ha a két ember nem tud másról beszélgetni, mint a kosárlabda súlyáról.
Ha nem akarsz állattá válni, választhatsz: vagy egy ilyen kapcsolat, vagy kiugrasz az ablakodból.

A film egy jelenetsor kivételével végig majdnem színtelen, fémes kék, még az erdő zöldje is hideg. A kamera a szállodában szinte csak statikusan áll, tökéletes képkivágásokat használva (operatőr: Thimios Bakatakis).

színek

Érdekes és szomorú a film felvetése, miszerint minden kapcsolat csak a legsekélyebb rétegek hasonlóságából alakul ki, és nem is lehetséges, hogy mélyebb egyezést találjanak egymásban az emberek. Hiszen rohanásban vannak. Ha letelik a 45 nap, homár, papagáj, kutya vagy póni lesz belőlük.
Ma, amikor elég divatos a szingliség, és annak dicsérete, erős dolog erről beszélni. Úgy is, hogy ez nem egy tökéletes film.

A film felénél van egy váltás, ami kicsit megakasztja a nézőt és nem engedi, hogy ugyanúgy nézze tovább, mint az elmúlt egy órában.

Rachel Weisz

Az erdőben élők szabályai teljesen ellentétesek a hotellel: itt azért jár elég komoly büntetés, ha flörtölsz, ismerkedsz a másikkal.
Ebben a „társadalomban” elég hamar feladatod lesz, hogy megásd a magad sírját, hiszen mivel senkihez nem kötődhetsz, így senki nem fog veled törődni, ha meghalsz. De cserébe silent party-t tartanak az erdőben – ez a film egyik olyan jelenete, amiben humort találsz, sajnos nem sok ilyen akad. De ez nem csak egy vicces jelenet, hanem a magány tökéletes képi megfogalmazása. Gyönyörű jelentést kap így az, mikor David és a „rövidlátó nő” (Rachel Weisz) szinkronizálják a lejátszóikat.

Léa Seydoux (2)

Itt, a „magányosok” közt találkozik David ezzel a nővel, akivel kialakít egy valamelyest működőnek tűnő kapcsolatot, külön jelnyelvet találnak ki egymásnak – ami egy vak emberrel is működhet. Bár jól alakul a kapcsolat, mégis ugyanolyan alapokon nyugszik, mint mindegyik: mind a ketten rövidlátók. Ennyi. Valószínűleg nincs bennük más közös. A zárójelenetben viszont ez talán megváltozik.

Yorgos Lanthimos biztos kézzel vezeti végig Colin Farrellt a történeten, s látszik Farrellen is, hogy igazán élvezi, amit csinál. Ez élete egyik legjobb alakítása. Végig tudja, mit miért tesz, és sosem esik le a pengéről, amin az egész filmet áttáncolja. Hidegen szenvtelen, de csak annyira, hogy hihető legyen a szenvtelenségből fejét kidugó düh.
Weisz egy kicsit kidolgozatlan karaktert kap, amit, amennyire tud és a film világa engedi, megtölt élettel. De nem egészen sikerül neki, így megmarad egy dombornyomású papírfigurának.
Léa Seydoux, mint a „magányosok” vezetője, nagyon komolyan veszi a dolgát. Ez válik a film egyik legnagyobb hibájává: nincs benne humor, pedig azzal oldhatná a hangulatot, hogy aztán hirtelen megint megszorítsa az ember nyaka körül a hurkot.

A film vége nyitva hagyja a történetet. A szerelem tényleg vakká tesz?! Vagy David inkább megszökik?

fedő (6)

fun-fact: Az egész filmet külön világítás nélkül vették fel, csak az éjszakai jelenetekhez használtak extra lámpákat, a színészeket pedig alig sminkelték.

more-fun-fact: Colin Farrell 18 kilót hízott a szerepért.

award-time: A 2015-ös Cannes-i Fesztivál zsűri díját ez a film kapta.


8Nem tökéletes film, néhol túl hosszúnak érezhető, de nagyon pontosan fogalmaz, tökéletesen adagolja az információt, és ez Colin Farrell eddig legtökéletesebb játéka. Ne hagyd ki!

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s