Lilting

r.: Hong Khaou (2014)

Miért készülnek olyan filmek, amik semmit nem adnak az embereknek, az emberek mindennapjaihoz? Csak hobbiból?

Ez tipikusan az a film, ami semmit nem ad a nézőnek, de cserébe semmit nem vesz el, legfeljebb azt a 90 percet, amíg nézed. Lassú, ritmustalan és ötlettelen. A film megnézése után az első gondolatom, kérdésem az volt, hogy miért készült el? Semmivel nem lenne kevesebb a világ, ha ez a film nem születik meg.

vlcsnap-2016-08-02-12h54m08s241

story-time: Egy 29 éve Angliában élő kínai asszony elveszti egyetlen fiát, Kai-t. Amit nem tud a nő, hogy Kai homoszexuális volt és négy éve élt együtt barátjával, Richarddal. Richard Kai halála után törődni kezd az idősek otthonában élő anyával. Szerez mellé egy tolmácsot is.

Izgalmas lenne, ha a most aktuális bevándorlás kérdését feszegetné. Egy 29 éve Angliában  élő asszony története, aki annyira sem illeszkedett be a társadalomba, hogy megtanulja az OK jelentését. Ezért teljes mértékig a fiára van szorulva, rá támaszkodik. Mennyire tudja egy fiút ez megfojtani, mennyire tudja emellett a saját életét élni, főleg, hogy nem mondhatja el anyjának: van barátja. De sajnos ez a film nem ezt az utat választja. Ez a film mélylélektani dráma akar lenni.

vlcsnap-2016-08-02-13h48m53s66

A film felhasználja a világ egyik legizgalmasabb filmes ötletét. A gond az, hogy ez az ötlet épp annyira kivitelezhetetlen és élvezhetetlen, mint amennyire jónak tűnik. Ebben a filmben nem Richard (Ben Whishaw) vagy Junn asszony (Cheng Pei Pei) a főszereplő, hanem egy harmadik személy, aki minden jelenetben ott van, de mindig passzív marad, a tolmács, Vann (Naomi Christie).
Mivel minden egyes jelenetben szükség van közvetítőre, hiszen vagy Junn és Richard vagy Junn és Alan (Peter Bowles) közötti párbeszédet hallunk, ez lelassítja a filmet, minden mondat kétszeres időt, ezzel kétszeres nyomatékot kap – s még az a humorforrás sincs meg, hogy mást mond a tolmács, mint a beszélő. Hiszen elég kevesen értünk mandarin nyelven. Minden mondat ugyanannyi időt kap, ezért egyetlen mondat sem lesz igazán fontos. Olyan ez, mint egy nagyon monoton hangon felolvasott statisztikai kimutatás. Egy jelenet van, ami jól használja a humort: Alan és Junn vacsorája, mikor elküldik maguk mellől Vannt. Kedves hangon, de félelmetesen elbeszélnek egymás mellett.

vlcsnap-2016-08-02-13h49m10s11

A filmnek van még egy pozitívuma: az idősíkok használata. Korábban már megfogalmaztam, hogy a néző nagyon szereti, ha okosan van átverve, alapvetően mind ezt keressük egy filmben. És ez a film képes arra, hogy többször átverjen minket ugyanazzal az eszközzel. Kai (Andrew Leung) többször megjelenik. És sokszor elhisszük, hogy jelen van, illetve flashbacknek gondoljuk.

vlcsnap-2016-08-02-12h53m07s146

Ben Whishaw sajnos ebben a szerepben nem tudja megmutatni, hogy mire képes. Ha még semmit nem láttál tőle, ne ezzel kezdj! A London Spy című minisorozatban szintén egy párját elvesztett meleg férfit játszik. Ott azonban a történet, a partnerek és a saját karaktere is tökéletes szabadságot enged neki, hogy megmutassa, mi rejlik benne. Milyen lehetőség rejlik egy ilyen karakterben.

vlcsnap-2016-08-02-13h41m35s65

A film legnagyobb gondja – számomra –, az anyaként megjelenő Cheng Pei Pei, aki Kínában ünnepelt színésznő. Valószínűleg, és ez a film javára válik, képes szembeállítani egymással az európai és a keleti anyaképet. Junn, az én európai szememben, egy olyan anya, aki mindent megtesz a gyereke boldogsága ellen. Bár a végén elmondja mennyire szerette Kai-t, de ennek nem látjuk egyszer sem jelét. Természetesen mivel nincs valós jelenete a fiúval, ezért a Richarddal való viszonyában lehetett volna igazolni ezt a szeretet. Ennek az asszonynak nincsenek érzelmei, legalábbis nem látjuk azokat. Minden képkockán ugyanolyan távolba révedő arccal ül. Mintha csak bemontírozták volna Cheng Pei Pei-t mindenhová.

Vann, a tolmácslánynak nincs múltja, nincs jelene és nincs jövője. Ő a filmtörténet legpasszívabb főszereplője. Nem tudjuk, honnan ismeri őt Richard, nem tudjuk, miért vállalja ezt a munkát, ami egész napjait felemészti – talán, mert szappanoperaként kezdi nézni a körülötte történő eseményeket, s nem tudjuk, mi lesz vele a 90 perc után.

A története teljesen le van csupaszítva, nincs benne rejtély, nincs benne csavar. A tökéletesen előre megjósolható úton halad.

vlcsnap-2016-08-02-14h08m33s128

Az operatőri munka (Urszula Pontikos) semmi egyéb, mint egy állványra állított kamera. A film egy-egy helyszínét mindig ugyanabból a pontból mutatva. Egyébként három helyszín van, s ebből nem születik igazán semmi rím, vagy bármi áthallás.

A Lilting volt Hong Khaou rendező első nagyfilmje, ezelőtt csak rövidfilmeket készített. Nincs meg az ereje, hogy 90 percen keresztül vezesse a színészeit és a néző figyelmét egyszerre, főleg, hogy ő maga írta a forgatókönyvet is.


fun-fact:
3 hétig forgatták a filmet.

meaning-time: A film címe lefordítva: lendületesen énekelni, ringó léptekkel járni.


3Nincs igazi történet, sem igazi karakterek, sem értékelhető színészi alakítás. De néha okosan átver minket.

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s