Wrong

Gázos
r.: Quentin Dupieux (2012)

Mi történne, ha filmet forgatnánk Örkény István és Szakonyi Károly életművéből?! Megkapnánk a Wrongot.

Előző írásomban a Rubberről azt mondtam, hogy egy filmesszé a dadaizmus jegyében. Ezt a Wrongról nem mondhatjuk. Ennek a filmnek az írása közben Dupieux valószínűleg teljesen értelmetlen dolgokat akart felfűzni egymás után – ezeket a jeleneteket.

story-time: Dolph egy reggel felébred, pontosan 7:60-kor, és nem találja Pault, élete egyetlen értelmét, a kutyáját. Napokon át semmi mással nem törődik, csak hogy visszaszerezze kedvencét.

760

A párbeszédek vagy nem mennek túl a fölösleges, alapvető információk átadásán, amikkel csak a felszínt karcolgatják, vagy a beszélők közti kommunikációs gát akadályozza meg, hogy bármi érdemi dologról beszéljünk. Egy-két olyan pillanat van, ahol a forgatókönyv képes úgy önmagába fordulni, hogy teljesen irreálissá válik és az abszurd gyönyörű hegycsúcsait érinti. S bár a szöveg irreális, de a színészi játék miatt mégis elfogadjuk, Dolph (Jack Plotnick) mellett izgulunk, rajta nevetünk, a bénaságain és ázott kínlódásán csodálkozunk.

A film első harmadát egy szimbólum uralja. Dolph a postaládájában találja egy pizzéria szórólapját. Ennek az emblémája egy zöld motoron ülő zöld nyúl. Ezzel próbálja elterelni a figyelmét Paulról, hát felhívja a megadott számot és hosszan elbeszélget Emmával (Alexis Dziena).

eric-judor

Eric Judor

Majd a francia-mexikói kertész, Victor (Eric Judor), aggódva néz körbe. Nem tudja, mit kezdjen az egzisztenciális válságba került pálmafával.
Dolph szomszédja pedig épp világgá megy, hogy megtalálja a gyökerét az állandó tagadásának.

Ezek a párhuzamosan futó szálak nagyjából 10 percét teszik ki a filmnek. Hasonlóan a Rubberhez, itt is ilyenkor dől el a film befogadása. Ha ezt nem bírod ki, kapcsold ki a filmet! Ennél csak furcsább lesz.

A film képi világa teljesen amatőr. Színek terén nincs nagy változatosság: az egész film túl világos, néha azt érzi az ember, hogy a fehérnek már nincsenek újabb árnyalatai.
A képek komponálása sajnos nagyon hamar kifárad és nincs felfrissülés – ha a karakter egyedül áll egy térben, akkor a kép szélső harmadában foglal helyet úgy, hogy a válla már kilóg, ha párbeszédet követünk, mindig a beszélőt látjuk a partner válla fölött. Ez a gyengéje a filmnek, ezzel válik hamar monotonná és vontatottá.

kertesz-rajz

Pontosabban ezzel válna, de a hangkeveréssel és a történettel tökéletesen ellentétes hangulatú zenével sikerül valamennyit megmenteni (hangkeverés: Magyar Zsolt).
A képek soha nem úgy élesek, ahogy azt az „értelmes” filmkészítők és filmbefogadók elvárnák.

plotnick-1

Jack Plotnick

A főszerepet játszó Jack Plotnick kétségbeesése, a „munkájához” való viszonya minden színészi eszköz nélkül jelenik meg. Nem játszik semmit, csak van. Hasonló Napoleon Dynamite-hoz. Nem hagyja magát a kollégáival szemben, bár nem harcol velük. De minél régebb óta nincs vele a kutyája, annál inkább magába zárkózik és csak a „hetedik fejezetre” figyel. Az sem nagyon zökkentheti ki, ha valaki beköltözik hozzá.

chang

William Fichtner

Muszáj kiemelni a sokszor, sokféle jellemet magára öltő William Fichtnert, aki a fő okot szolgáltatja a film eredeti hangon való megnézésére. Fichtner Chang mesterként tökéletes keleti akcentussal beszéli az angol nyelvet és sózza rá könyvének bővített, második kötetét Dolph-ra. A logikája, miszerint szeretné, ha az emberek ráébrednének kis kedvenceik valódi értékére, egészen közel áll a józan észhez, de az előadás módja és a hasonlatok teljesen eltávolítanak tőle. De nevetve.

Lehetne feszegetni, hogy ez a film komoly társadalomkritikát állít fel. Nagyon sok embernek sokkal fontosabb a kutyája, mint az őt körülvevő többi ember. Felöltözteti, kapucnis pulóvert ad rá, kis cipőkkel, szépségszalonba viszi, méregdrága ételt ad neki, miközben egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy azt a pénzt például gyermekétkeztetésre is szánhatná. Természetesen, ez nem minden kutyatartóra vonatkozik és nem csak kutyatartókra. De ferdítés nélkül nem láthatnánk bele ezt a Wrongba, hiszen Dolph nem rossz ember, foglalkozik a szomszédjával, aki a semmibe utazik és nem látjuk, hogy bármi említett furcsaságot venne Paulnak. Csak egy egyszerű, elromlott csipogójátékát mutatja meg.

Nincs értelme elemezgetni Dolph irodájának légkörét, ahol állandóan szakad az eső, az autókat kényszeresen átfestő férfi megjelenését, Victor visszatértét, vagy rajzolási vágyát.

Első hallásra hajlamosak lehetünk a Gázost (elég jó magyar cím) egy egyszerű stoner vígjátéknak tekinteni. De ennek a filmnek könnyebb az érzelmi mélységét megtalálni. Ha valaki eljut a záróképig.

iroda-2

fun-fact: a film zenéjét egy bizonyos Mr. Oizo jegyzi. Ő a rendező, forgatókönyvíró, vágó, operatőr Quentin Dupieux.


8valóban nem elég egy filmnél csak a „különösség”, sajnos ez a film a vége felé már kifárad

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s