Hunt for the Wilderpeople

Vademberek hajszája
r.: Taika Waititi (2016)

Létezik-e valójában tragikomikum, vagy ez csak egy hiányt rosszul pótló kategória? A való élet mennyiben tekinthető a tragikum és a komikum ritmikus váltakozásának? Mit tudhat egy dagi kisfiú a gengszterségről?

story-time: Ricky Baker az állami nevelésből egy farmon élő családhoz kerül. Egy tragédia azonban mindent felborít, és „bácsikájával” elszöknek az Új-zélandi bozótosba.

temetes

Persze eszünkbe fog jutni a Fel híres párosa – a feleségét elvesztő, zsémbes vénember és a dagadt, nagyjából életképtelen kisfiú. Valószínűleg a forgatókönyvet is jegyző Taika Waititi előtt is ott lebeghetett az a kép – bár lehet, hogy a film alapjául szolgáló Barry Crump regény ugyanezt a felállást nyújtja.
Ahogyan Sébastien Nicolas A híres ismeretlenben, Ricky is megrendezi a saját halálát – amúgy gyerekmódra.

A film az első kockától bilincsbe veri a nézőt: egy gyönyörű sűrű-zöld tájat látunk, meseszerűen hátborzongató a capella zenével.

ricky-baker

Julian Dennison

Julian Dennison (Ricky Baker) bármikor játszhatna egy élőszereplős South Park részben, természetesen Eric Cartmant. Nem csak testalkata miatt, hanem az a flegma közöny, amiben mégis jelen van a törődés és az odafigyelés, rokonítja azzal a Cartmannal, aki az újabb, 19. és 20. évadokban jelent meg. Nemcsak szemetelni, graffitizni, gyújtogatni szeret ez a „nehezen kezelhető kölyök”, hanem olvas, haikukat ír, nem rögtön ételt keres, hanem inkább az Állatfarmot veszi le a polcról – persze ez tekinthető az életösztön hiányának is.

sam-neill

Sam Neill

Hector (Sam Neill) végig az a zsémbes öregember marad, akit a történet elején megismerünk. Ez a mondat sok-sok film esetében problémát jelentene – egy karakter aki semmi nem változik egy vándorlás során?! Dramaturgiai hiba. Itt viszont – a sorozatok világából nagyvászonra visszatérő Neill zsenialitásának köszönhetően – megláthatjuk ennek a roskadozó, omladozó öregembernek a több emeletes mélységbe lenyúló szépségét és értékeit. Hec képes megtanítani ennek a túlbuzgó, de eléggé ügyetlen fiúnak a túlélés olyan aranyszabályait, amivel visszatalál hozzá (keress vizet, és haladj felfelé). Ezzel a kisfiúval éli át élete két olyan – általunk is látott – tragédiáját, ami összeköti a benne résztvevőket. Valószínűleg – és ez a film egyik nagy értéke: nyitva hagy kérdéseket – Ricky hatására kezd el olvasni, végül még haikut is ír a fiúról.

agyban

Ez az a film, ami nagyon szépen használja a kivetíthető szimbólumokat. Például a hatalmas vaddisznó, ami egyértelmű hasonlóságot mutat Paulával, a gyermekvédelmis nővel (Rachel House), és nem is rágja a néző szájába ezeket a képeket, ahogy Bella (Rima Te Wiata) hiányát érzékeltető üres ágyat, majd az új és jó otthont már ismert jelként megidéző ágymelegítőt is csak pillanatokra látjuk.
Egyébként érdemes figyelni Ricky viszonyát az ágymelegítővel. Van abban az ágyban Teddy mackó is, de a fiú mégsem azzal alszik el, hanem inkább az addig ismeretlen melegséget öleli magához.
Lehetne hosszan elemezni, hogy a szimbólumok hogyan következnek egymásból, de az már szájbarágás lenne, s akkor szembemennénk a filmmel, ami épp ezt hagyja ki, nagyon helyesen.

szelfi

A komikum és a tragikum nagyon okos és ügyes keverése és váltogatása ugyanúgy tűnik fel ebben a filmben, mint a 3 idiótában. Olyan magasra emel fel a humorral, hogy azt érzed, te is nagyon közel vagy az éghez és ebben a pillanatban történik valami, ami rögtön a nyakadig lep el és ki sem tudsz kászálódni a büdösségből – és vice versa.  Ilyen a gengszterségről való vita és a Gyűrűk ura-utalás, illetve az ezeket körülvevő események tökéletesen ritmizált adagolása. (Rég nevettem ennyire hangosan, mint a LOTR megidézésénél – köszönhetően Dennison tökéletes ritmusának!)
Azonban a tragikus és komikus elemeket nem úgy ötvözi a Vademberek hajszája, hogy az tragikomikus lenne, hanem egyszerűen jól. A tragikomikum fogalmát Plautus alkotta meg, s az akkor a kőfalként álló elveket és szabályokat rúgta fel. A XX. század elején, mikor Csehov megírta a maga komédiát, amiket a moszkvai Művész Színházban Sztanyiszlavszkij és Dancsenko mint tragédiákat vittek színpadra, kiderült, hogy a komikum nem választható el a tragikumtól. Így a tragikomédia kategóriája ma már nem értelmezhető.

Hogy a bokatörés miatt hat hétig egy helyben „állomásozó” csapat megteremti maga körül a világot, főleg Ricky-nek köszönhetően, felidézi bennünk az év másik robbanó erejű filmjét, a hasonló történetet hasonló abszurditással elmesélő Swiss Army Mant.
De senki ne higgye, hogy egyik született a másikból. Itt egy olyan történetet látunk, ami nem igazán vezet felnövéshez, Ricky jellemének megéréséhez. Ez a fiú a film első pillanataiban is sokkal érettebb, mint azt halljuk és látjuk a róla szóló montázsban. A hegygerincen való kiakadása, mikor kiabálni kezd, hogy soha senki nem figyel, az ezt támasztja alá – ez a fiú soha senkinek nem ártott komolyan, csak soha senki nem kérdezte meg hogy van. Ugyanez történik, mikor segítségért megy, és helikopter helyett csak szelfit kap. Nyugodtan elengedik, igazán nem törődve vele. Persze mi tudjuk, hogy a média fújja fel és túlozza el a történetüket.

teremtett-vilag-1

fun-fact: érdemes többször meghallgatni a „Ricky Baker, it’s your Birthday” c. dalt, amit a három színész improvizált a forgatáson


9versenyben az Év legjobb filmje címért – kötelező!

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s