Grzeli nateli dgeebi

Az ártatlanság virágai
r.: Nana Ekvtimishvili, Simon Gross (2013)

Ez a film az egyik legerősebb bizonyíték az Oscar-díj irrelevanciájára. Az ártatlanság virágai volt Grúzia nevezése a 2014-es díjkiosztóra, legjobb idegen nyelvű film kategóriában.

Az egy dolog, hogy ezt a díjat A nagy szépség kapta, ami az 1960-ban(!) bemutatott Édes élet másolata, de még csak jelölésig sem vitte Az ártatlanság virágai. Pedig kevés ennél aktuálisabb filmet tudnék mondani, ami ennyire szépen, pontosan és jól ritmizáltan mesél el valamit – ellentétben Sorrentino copy-paste-jével.

tukor

story-time: Tbiliszi, 1992. Eka és Natia, a két 14 éves barátnő éli iskolás életét, de mindkettejüknek, más-más okból és módon, de közeledik a gyerekkor vége.

Erre a filmre könnyedén azt lehetne mondani, hogy coming-of-age-történet, de akkor A tinilány naplójára, vagy a Lopom a sztáromra asszociálhatnánk. De ha muszáj valami kapcsolati alapot találni egy másik filmmel, akkor az legyen A bálnalovas.

eka

Lika Babluani

Nem csak azért, mert az is egy varázslatos film, hanem mert ott is a legszembetűnőbb az akkor 12 éves főszereplő. Az ártatlanság virágai pedig képes úgy beszélni a háborús hangulatról, a nők egyenjogúságának helyzetéről, a gyermekházasságról, a családon belüli  erőszakról és rakás más, ma nagyon aktuális kérdésről, hogy a középpontba állítja a 14 éves Lika Babluanit, aki tökéletesen viszi végig a hátán a 102 perces filmet. Persze, nem csak ő van képben, mellette áll – és nagyon nagy súlyokat emel a feje fölé – a szintén 14 éves Mariam Bokeria, de a nézőt mégis Eka (Babluani) viszi végig a történeten.

natia

Mariam Bokeria

A két barátnő, Eka és Natia, egy osztályba jár, egy padban ül, de két teljesen más jellem, teljesen másféle családból jönnek, máshogy gondolkodnak az életről. Egyiküknek nincs otthon az apja – a film felénél derül ki miért. A másiknak a szülei megállás nélkül üvöltöznek.

A film egyik alapkövetkeztetése, hogy az igazi felnövés épp az, ha ellent tudsz mondani a szüleid hibáinak, de meg is tudsz nekik bocsájtani. Ebből a szempontból elég kevés olyan felnőtt él közöttünk, mint Eka. Kevesen képesek arra, hogy a pisztolyt bedobják a tóba.

eroszak-2

Grúzia 1992-ben elég komoly belügyi problémáktól szenvedett – Abházia ekkor jelentette ki saját függetlenségét. De ez a film szempontjából csak annyira érdekes, amennyire az adagolt információkból megismerjük ezt a helyzetet. Azonban abból a szempontból fontos, hogy előkerül egy pisztoly egy golyóval, pillangókés – s mindezek a tizenévesek kezében. A képek hátterében pedig nagyon gyakran fizikai erőszak látszik, de csak homályosan, nincs fókuszban, de jelen van – mint a Saul fiában a krematórium.

eroszak-1

Az író-rendező Nana Ekvtimishvili 1978-ban született Tbilisziben, tehát ’92-ben volt épp 14 éves. Ezért is elég valószínű, hogy Eka története tele van önéletrajzi elemekkel. De amennyire pontosan festi meg főszereplője karakterét, elég biztosak lehetünk benne, hogy ezzel saját magát nyitja fel.

A történetnek fontos és meghatározó eszköze az információk adagolása. Eka apjáról 3 dolgot tudunk meg, pontosan elosztva és csak elszólásokból – nekünk kell ezeket az elemeket puzzle módjára kirakni. Nagyon jól használja a kihagyásos dramaturgiát is: Natia-t elrabolják a tömegből, s a következő pillanatban már a lagziban ülünk. Nem tudjuk mi történt, hogyan vették rá a lányt és a családját, mit szól hozzá az anyós. De nincs hiányérzet: mert nincs rá idő.

eka-tancol

Az agyunkba és szívünkbe ég az az 5 perces jelenet, mikor Eka táncol. Szívet tépő az a „semmilyenség”, ahogy belép a tapsolók körébe és elkezdi a táncot. Egyetlen lépést sem téveszt, de egyetlen kifejezés sincs az arcán. Tökéletes koncentrációjával vonzza a figyelmet.

A hosszúsnittek – átlagos az 5 perces jelenet – nincsenek túlkoreografálva, nincsenek fölösleges párbeszédek és ami nagyon meglepő s nagyon fontos erénye ennek a 102 percnek: nincs olyan jelenet, ami ne adna valami pluszt a karakterekről, egyáltalán nincs töltelék. Ez persze egy nagyon vékony pengeél, amiről könnyű leesni, mert ha a rendező nem engedi fellélegezni a nézőt, könnyen elkalandozhat a figyelem, ha csak pár pillanat is nem igaz a filmben. Ekvtimishvili és Simon Gross rendezők azonban teljesen biztos kézzel tartják a fonalat, képesek örök törvényeket megszegni (ha egy pisztoly van a színen…) és – nem lehet eléggé dicsérni – Babluani eddig nem látott tisztasága vákuumot teremt, amibe a néző fejjel előre belezuhan. Ha nem fogja ezt a kincset elveszíteni, akkor még nagyon sok katartikus pillanatot kaphatunk tőle.

ketten2

10igazi katarzis, aminek jelentése: megtisztulás

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s