Urok

A lecke
r.: Kristina Grozeva, Petar Valchanov (2014)

Ez a film jár a legközelebb ahhoz, hogy megadja a választ az örök (józsefattilai) kérdésre: „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”

A leckét sokan hasonlították a Két nap, egy éjszakához. Valóban megvan az a közös húr a két filmben, hogy Nagyezsda (Margita Goseva) szintén állandó időprésben van. De itt több hullám csap össze egyszerre a feje fölött.

egyedul

story-time: Nagyezsda Daskalova angol tanárnő, miközben az osztályában történt lopást próbálja felderíteni, meg kell küzdjön a bankkal, férjével, apjával, büszkeségével és sok más akadállyal.

zarokep

Margita Goseva

Ennek a filmnek egy főszereplője van: Nagyezsda. Nincs olyan pillanat, mikor ne lenne jelen, végig az ő útját követjük, az állandó kézi kamerás felvételek miatt folyamatosan ott állunk mellette. A kamera nézőpontjai minden esetben okosan ki van találva: a bankos kisasszony mellett ülve átgondolhatjuk, mi vajon mit tennénk a bank helyében. Krum Rodriguez operatőr szépen és szívet tépően tudja vizuálissá tenni az alá-fölérendelt viszonyokat: gyakran nem látjuk azt, akivel Nagyezsda beszél, ezzel mi magunk is úgy érezzük, mintha egy nagy forgósszék hátához beszélnénk, a benne ülőtől pedig az életünk függne.

Nagyezsda anyjának képe sokszor lóg bele a képbe, mindig egy-egy konfliktus kibontakozásakor vagy fontos döntés előtt. Vagy csak a lánya kávészünetében.

tukorben

Goseva végletekig visszafogott s visszafojtott játéka miatt nem lehet ezt a filmet érzelemmentesen nézni, mert a gesztusok és érzelmek elnyomása miatt akkora vákuum keletkezik a film szinte minden kockáján, hogy az akaratlanul is beszippantja a figyelmes nézőt – a nem figyelmes néző pedig el sem fog jutni a 15. percig, nem egy akciódús film.

Nem csak Goseva teljesen eszköztelen játéka teremti a légüres teret, de a hangsáv is: ebben a filmben egy pillanatra sincs zene, ami valamelyest enyhítené a lakókocsi kipróbálásának kínos pillanatait, a busz zötykölődésének irritáló hangját, Nagyezsda cipőjének kopogását. Semmi nem segíti fel a nézőt a Mariana-árok mélységéből a felszínre, semmi nem enyhíti a fent idézett Két hexameter kínzó dilemmáját. A stáblista alatt is csak a táblán kopogó krétát halljuk.

A film in medias res kezdődik. A végére pedig mi pontosan annyit tudunk, amennyit Nagyezsda. Azonban közben van egy-két megcsúszás. A néző pontosan tudja, mi történik a csali pénzzel, itt mi vagyunk pluszban, azonban negatív irányba kerülünk, mikor Nagyezsda előveszi a pisztolyt. Ez utóbbi jelenet a film egyik gyenge pontja. Túlnyújtott, pedig Goseva – ahogy azt előtte egy órán keresztül már bebizonyította – pillanatokba sűrítve el tudná mesélni a nőben zajló gyötrődést.

lancfuresz

A történet említendő hibája, hogy Nagyezsda nem borul ki. Végig tűri, hogy megalázzák, játsszanak vele, megzsarolják. Hiányzik a nagy kiborulás jelenet – akár olyan, mint Philip Seymour Hoffman cukor kiborítós őrülése a Mielőtt az ördög rádtalálban.

Minden hibája ellenére ez a film egy olyan pofon, ami másodpercek alatt kijózanít, lenyomja a fejedet jeges víz alá és ott tartja 106 percig. Ritkán látható olyan őszinte gyermek-pillanat filmben, mint a kislány spontán zokogása – ez a záróképig – és tovább – bennünk marad.

Az említett gyenge ponttól eltekintve végig fogva tart minket Goseva karaktere, tudunk vele menni.

fedo

9ne rossz lelkiállapotban kezdj neki!

Urok” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nem kellett bele semmilyen “őrülési jelent” szerintem, épp azért erős film ez, mert szenvtelen, szinte érzéketlen, már az alkotói attitűdben, mint egy profi bérgyilkos. Nálam 8/10 volt.

    Kedvelés

    1. A példaként hozott Mielőtt az ördög rádtalálból sem tipikus kiborulós, őrült jelenetet hoztam fel, hanem a hangulatot teljesen ellensúlyozó pillanatot. Hoffman feláll a kanapéról, és minden sietség, gesztus, harag, érzelem nélkül kiborít egy tálnyi színes cukorkát, amik szerteszét gurulnak. A “semmilyenségben” van ott is a hihetetlen nagy feszültség és robbanás, nem a konkrét, látható mozdulatban. Persze, egy üvöltős, zokogós jelenet gyengítette volna a film feszességét és szikárságát. Így viszont egy picit olyan, mintha Nagyezsda egy robot lenne.

      Kedvelés

  2. Érdekes, milyen sok orosz filmet vettél elő eddig. 🙂 Valahogy az ilyen lassú tempójú filmek engem nem tudnak megragadni. Viszont az érdekelne, hogy az Assa című film felkerül-e a blogra? Azzal már régóta kacsalgok.

    Kedvelés

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s