Víkend

r.: Mátyássy Áron (2015)

Ez a film nem thriller. Vagy ha mégis, akkor annak rossz. De legyünk pozitívak: ez a film nem thriller, hanem egy jó bemutató arról, hogy milyen különbségek vannak rétegek közt, hogy beszél a pesti nagymenő az erdélyi vőlegénnyel.

kocsi

Ebben a filmben több a fordulat, mint a Körhintában, és ettől a viszonylag szépen építgetett atmoszféra rendszeresen megbomlik és hányingertől öklendezünk.
Kissé lyukas lesz ez az írás, hiszen a sok csavar csúcspontjának szánt csattanó a film végén, bizonyos film közben felvetülő kérdésekre választ ad. Ezt persze nem fogom lelőni.

story-time: a pesti nagymenő ügyvéd, Márta és védence, István egy illegális vadásztúrára megy Erdélybe, velük tart László, aki a gyertyát tartja.

A történetről nem nagyon van értelme írni, legfeljebb annyit, hogy a tanulság: soha senkiben nem bízhatsz és mindenkit verj át! Így hát elég káros – lenne, ha nem lenne tele lyukakkal. De nyitva maradnak olyan kérdések, elvarratlanok maradnak olyan szálak, amiknek lezáratlansága nem koncepció, hanem dramaturgiai hiba.

gryllus-dorka-3

Gryllus Dorka

A színészi játék már egy fokkal jobb. Akárki akármit mondhat: a magyar színészek nagyszerűek. Nagyszerűségük pedig abban rejlik, hogy nálunk nem vált szét a színész társadalom színpadiakra és filmesekre. Lengyel Tamás (István) szépen varázsolja elő azt a karaktert, amire egyébként a habitusa predesztinálja. Az istállóban, szépen mutatja meg ennek a magyar Patrick Batemannek a rosszabbik oldalát. Gryllus Dorka Mártaként nem mutat túl azon a szinten, amit már láthattunk tőle. Ő nem annyira tudja megmutatni magát vásznon, bár az izgalmas külső megvan, de sokkal mélyebben jön elő belőle az érzékiség, a feszültség, az erő a színpadon, mint filmen. Példa erre a Varsói melódia című előadás, főleg, mert ott is Simon Kornél a partnere. Simon pedig, mint Márta férje, a film legjobb pillanatait adja. Végig nem értjük, hogy ez az egyébként szimpatikus ember miért marad együtt ezzel a nővel, aki folyamatosan megalázza, megcsalja és kiröhögi.

simon-kornel

Simon Kornél

Érdemes végiggondolni: mennyire működik a kémia Simon és Gryllus között, akik az életben is egy párt alkotnak. Erre nem térek ki jobban – próbálom tartani a spoilermentes zónát. De végkövetkeztetésként kijelenthetjük, hogy igencsak működik ez a kémia. Ezzel Simon Kornél az utolsó hegyi jelenetre felhúzza Gryllust.
Csak aztán egy sajnálatos szemfelnyitónak szánt képpel és konklúzióval zárul az egész film. A legigazságtalanabb és legkorruptabb – már ha lehet közülük választani – karakter megjavulása és gyermeteg ráébredése a saját gonoszságára, teljesen kihúzza a lábunk alól a talajt.

lengyel-tamas

Lengyel Tamás

Térjünk át inkább a film pozitív szemléletére: izgalmas, ahogy párhuzamokat húz a pesti nagykutyák és az erdélyi „egyszerű” emberek között. A nagy cég fejesének csengőhangja: A csitári hegyek alatt techno-verziója, majd egy órával később spontán összeül az erdélyi zenekar és pálinkán csúszó táncház alakul.

A párbeszédek két főcsoportra oszthatók: az első a gyengébb, az erőltetetten hatóak. Ezek a három főszereplő közt folyó társalgások. Tele indokolatlan káromkodással, túlbeszéléssel (igen, a végkifejlet ismeretében is túlbeszéltek).

A második kategória is két alcsoportra oszlik: az erdélyiek egymás közti beszéde és a pesti-erdélyi kommunikáció. Az előbbiből kevés van, de azok mind egyszerre viccesek a (budapesti) fülnek és igazak – énmagam három évet éltem Erdélyben, hallottam a filmben is elhangzó mondatokat. Valóban ilyenek a mondatszerkezetek.
A második alcsoport is pontos és kifejezetten vicces. Aki sosem járt Erdélyben, annak van egy elképzelés az agyában, fülében, amiről azt gondolja: így beszélnek az erdélyiek. Ez pedig egyáltalán nem egyezik a valósággal. Sem a szavak, sem a hangsúlyok. Ezzel válik igazán viccessé, mikor például István kedveskedik a lelőtt szarvast megköszönő helybeliekkel.

medence2

Fontos lenne beszélni a fényképezésről. Győri Márk képei az első 20 percben elvarázsolja a nézőt, utána pedig fokozatosan zavaróvá válik. Sajnos nem tud megújulni, és a jó ötleteket pedig hamar ellövi, nem marad patronja. A kézikamera pedig megint a rosszabbik oldalát mutatja: nem csak a folyamatos dramaturgiai fordulatoktól lesz hányingerünk, hanem a sokszor indokolatlanul használt rázkódástól is.

gryllus-es-simon

kultúrsznobizmus: vegyük már észre, hogy Árpa Attila nem színész! Tehát ne használjuk színészként, mert fájdalmat okoz őt nézni.


6sajnos nem hagysz ki semmit, ha ezt kihagyod

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s