Oscar

r.: John Landis (1991)

Ez az a film, ami talán a legszebben és a legsikeresebben – de mindemellett a legnevetségesebben romantizálja a ’30-as évek amerikai gengsztervilágát (a film 1931. október 5-én játszódik).
Ez az a film, amiben Stallone a saját színészi képességeinek tökéletesen megfelelő szerepet kapott.

story-time: Angelo „Franco” Provolone, a hírhedt gengszter, apja halálos ágyánál súlyos terhet kap: az öreg megesketi, hogy becsületes útra tér. Egy hónappal később fontos nap virrad Francora – aznap válik bankárra! De ebbe néhány fekete táska is beleszól.

stallone2

Sylvester Stallone és Ornella Muti

Ha azt mondom, hogy ez egy remake, az avatott nézőnek valószínűleg azonnal eszébe jut, ki játszhatta az 1967-es eredetiben a folyton pörgő, nagyszájú főnököt: Louis de Funès.
A ’91-es Landis-féle remake egyik jó húzása, hogy nem akarta lemásolni az azonos című eredetit, hanem csak felhasználta a helyzetkomikumot, és a maga, amerikai képére alakította. Ennek érdekessége, hogy Amerikában a film hatalmasat bukott, Európában, főleg keleten (hasonlóan Bud Spencerhez) óriási sikert aratott és létezik egy nemzedék (énmagam is ehhez tartozom), aki fejből tudja a film szövegét.

Ügyesen alkalmazza a hármas egységet a film: egy helyszínen játszódik, egy nap alatt, egy szálon. A dramaturgia Molière drámáit idézi és veszi alapul. Elcserélt táskák, elcserélt férjek és előkerülő gyermekek. Hogy mi mentheti meg ezt a helyzetet a tökéletes unalomtól – hisz mindezt láttuk / olvastuk már? Az imádnivaló karakterek. A jellemek kidolgozottságának arányait tekintve az egyik legsikerültebb film. Mindenkit annyira ismerünk és szeretünk meg, amennyire kell. Az elég felszínesen bemutatott anyától (Ornella Muti) a jellegzetes inas-párosig (Peter Riegert és Chazz Palminteri) mindenkiben csak szeretetre méltó dolgokat találunk. Ezek az commedia dell’arte-figurák olyan aranyköpésekkel vannak kitömve, amiket bőven hallgatnánk még, főleg, ha Gáti Oszkár mondja (Stallone magyarhangja).

tomei.png

Marisa Tomei

Néha azonban a forgatókönyv megbicsaklik. Ilyen például az utolsó nagy fordulat (Theresa valódi származása), amit Provolone vezet be: „És ki a lány vőlegénye?” Nincs oka ilyet kérdezni, hacsak nem az, hogy a forgatókönyvíró nem tudta máshogy megoldani a történet tovább fűzését.

Stallone nem kell nagyon játsszon, neki csak energikusnak kell lennie, a körülötte állók vállalják a munka színészi feladatát. Stallone annyira energikus, mintha Molnár Ferenc Egy, kettő, három c. drámáját játszaná. Felrobban, pörög, élesen vág az esze. Teljesíti a feladatát. Sőt! Új oldalát mutatja meg, amit azóta sem igazán láthattunk. Mellette áll Vincent Spano, Tim Curry, és az itt is gyönyörű Marisa Tomei.

Ejtsünk szót az én kedvenceimről: a két inas, akik kiegészítik egymást. A nagydarab, de kis agyú Connie (Palminteri) és a köpcös, mindent intéző, gyors felfogású Aldo (Riegert). Ez a két figura idősebb, mint Arisztotelész Poetikája. Ez a két típus nincs meg egymás nélkül, viszont egy ilyen, a helyzetkomikumot előtérbe helyező film sincs meg Connie-Aldo nélkül. Körülöttük pörög az idő, változik a világ, de ők ketten ott állnak középen és mindent látnak, de nem változnak és főképp nem véleményeznek.

riegert

Peter Riegert

Ebből a filmből kiderül, hogy van „tisztességes csirkefogó”, aki, mikor megtudja, hogy könyvelője ellopott tőle 100.000 dollárt, csak mérges lesz, de nem tesz semmit. Akinek mindennél fontosabb a szerelem és hozzásegíti az említett könyvelőt az igaz szerelemhez. Így romantizálja Landis a gengszter-létet. Eszünkbe sem jut, hogy valaha „valódi” maffiózó lehetett, mert ez a figura még csak nem is Robin Hood, hiszen senkitől nem lop. Bárcsak minden politikusunk ilyen lenne – maximum kidobat valakit egy esküvőről, de mást nem tesz. Cserébe jó szövege van – „Tudtam, hogy a lányom, de nem hittem, hogy az apja vagyok!”

Akkor nézd meg ezt a filmet, ha szereted a csavarokat és unod a sötét árnyalatú, „darkos” (képregény)filmeket, amik nélkülözik a szerethető karaktereket.

9a vígjátékgyűjtemény kötelező darabja!


fun-fact:
a filmben legtöbbször elhangzó mondat: „Ki az az Oscar?!”

once-in-a-lifetime: ritkaságként ezt a filmet magyar szinkronnal érdemes megnézni! Nagyon sokat ad az élményhez!

Oscar” bejegyzéshez ozzászólás

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s