The Haunting of Hill House

Ez a sorozat a horrorok nagy receptkönyvében a makaron helyét foglalja el. Mi köze van egyiknek a másikhoz, a rémisztésnek a finom aprócska habkönnyű desszerthez? Mindkettőt szeretik az emberek és mindkettőt piszok nehéz jóra megcsinálni. Türelem, kitartás, odafigyelés, önkritika. Nagyjából ez az alapja mindkét receptnek.

Kísértetházakban játszódó filmek lemezeiből annyit össze lehet szedni, hogy megrekesszék a Dunát. Örökség, Poltergeist, Bíborhegy, American Horror Story 1. évad, Ház az erdő mélyén, vagy akár a Ragyogás.
Ez a felsorolás teljesen független a nevezett filmek minőségétől. Viszont egy közös van bennük (a többi, meg nem nevezett filmmel együtt): mindegyiküket felülmúlja a The Haunting of Hill House. Spoilermentes írás.

Ez a 10 epizódos sorozat a Netflix egyik legnagyobb dobása volt 2018-ban. Hatalmas sikert aratott, és nagyon gyorsan be is jelentették, hogy jön egy következő évad. Meg is érkezett, kicsit elmaradva a nagy testvértől, de mindenképpen méltón a figyelemre (The Haunting of Bly Manor).

De miért is olyan erős ez a széria? Kezdjük a történettel: egy ötgyermekes család beköltözik egy nagy, ódon házba, ami a semmi közepén áll, távol mindentől. És – mintha abban az univerzumban nem léteznének kísértethorrorok – senki nem gondolja, hogy ez a ház rejteget valamit. Pedig elég csak rápillantani – nyilvánvaló, hogy senki nem akarna itt éjszakázni.

Ez a történet valószínűleg a horror műfajának születése óta az egyik legnagyobb klisé. De úgy, ahogy Mike Flanagan alkotó hozzányúlt, úgy tele van újabb és újabb meglepetésekkel. Nagyon kevesen vennék a bátorságot és főként a fáradtságot, hogy ekkora fába vágják magukat.

Az őrület, az élet és álom kapcsolata sem új ötlet, nem itt látjuk először. De itt olyan hátborzongatóan van kifejtve, pedig csak az utolsó részekben üti fel fejét ez a gondolat, hogy nagyon sokáig velünk marad miután lezártuk az utolsó részt is.

A sorozat párhuzamosan visz minket két idősíkon: a múltban, a házbaköltözéstől addig az éjszakáig, illetve a jelenben, amikor az emlékeken túl a ház ismét beleszól a Crain család életébe.
Az idő kezelése (mind a forgatókönyvnek, mind magának a háznak!) nagyon ötletes. A beköltözés pillanatát talán nem is tudták volna jobb pillanatban bemutatni, mint akkor, amikor. Spoilermentesség… 

Azzal, ahogy a múltat és a jelent összefűzi a sorozat, példaként állítja magát az ilyen tematikájú művek elé. Ezt értem a vágásokra és arra, hogy a szereplők jelenben történő eseményei hogyan vonnak párhuzamot a múltban történt dolgokkal.

Az öt testvér történetét epizódról-epizódra, tökéletes ritmusban fejti ki a sorozat.Megértjük, hogy Nellie (Victoria Pedretti) miért teszi meg az utolsó lépést, és az ő történetében van a legnagyobb meglepetés, amire valószínűleg egyetlen néző sem gondol.

Látjuk, hogy Luke (Oliver Jackson-Cohen) miért lesz drogfüggő, és kettejük által megrázóan pontosan érezzük meg, milyen kapcsolat lehet egy ikerpár közt.

Steven (Michiel Huisman) gyermekként a tipikus jó testvér, aki, mint a legidősebb, vigyáz a kisebbekre, felnőttként azonban egy szkeptikus, kissé megkeseredett ember.

Shirley (Elizabeth Reaser) talán a leggyengébb karakter. Próbálja a testvéreit összetartani, segíteni ahol tud, de egy idő után az ő türelme is elfogy.

Theodora (Kate Siegel) a tipikus középső gyerek. Ő a legkiábrándultabb, ő a „legsötétebb”. És neki van egyedül különleges képessége, amelyet a házban szerez. Siegel csodálatosan alakítja ezt a nőt, aki egyszerre vágyik figyelemre, intim szférára, szeretetre, de közben függetlenségre is.

Olivia Crain (Carla Gugino) az anya, aki mindentől és mindenkitől meg akarja védeni gyermekeit, csak saját magának akarja a őket, hosszú időre az egyik legnagyszerűbb és legtökéletesebben ábrázolt horrorszereplő lett számomra.

És ki ne hagyjuk az apát, Hugh Craint, akit csak a széria vége felé értünk meg, addigra áll össze a nézőben, hogy végül is mi ellen menekítette ki a gyerekeket a házból. A múltban Henry Thomas játssza, méghozzá nagyszerűen. Ennek a Hugh-nak kétfelé halad a jelleme: a gyerekeket óvó apa és a feleségére éles szemekkel figyelő férj, mindkét irányba megpróbál tökéleteset nyújtani, de az egyiket elveszíti. És itt nem teljesen egyértelmű, melyik az egyik és melyik a másik. Ez is a sorozat okosságát, összetettségét mutatja. Az idős Hugh-t Timothy Hutton alakítja, bár nem kapott igazán sok lehetőséget a brillírozásra, még így is egy erős karakterrajzot vázol fel.

A Hill-ház lakóinak predesztinált a sorsuk – vagy csak a konfetti hullik furán? Minden akörül az éjszaka körül forog. De nem minden akkor dőlt el. Nellie nem tehet mást, mint amit az első epizódban látunk. Nincs menekvés a múltból, hiszen a múlt alakítja őket olyanná, amilyennek látjuk. A ház eldöntötte a család sorsát. A vörös szoba nem marad mindig zárva.

Manapság szokás mondani, hogy a sorozatok felülmúlják a filmeket. Ezzel nem értek egyet, de ez egy másik írás témája lesz. Az azonban, ahogy a kortárs sorozatokat fényképezik, amilyen ötletességgel és atmoszféra teremtően, az valóban felülmúl sok szintén mai filmet.

Erre is erős példa a Hill House. Mind a találékonysága, mind az összeszedettsége figyelemre méltó. Kevés olyan filmet vagy sorozatot látni, ahol 50 percen át csupán  4 vágás van, ahol ilyen komoly figyelmet igénylő (mind technikai, mind színészi) koreográfiát kreálnak és mindezt azért, hogy a nézőt még inkább bevonják a múlt és a jelen párhuzamába. Ez a karakterek megismerése szempontjából egy igazán fontos eszköz – itt látjuk hosszú idő után először találkozni a családot, a reakciókat, az apához való viszonyt, és az apa viszonyulását a felnőtt gyerekeihez.

Más és más hatások érték őket a házban. Így hát természetes, hogy nagyon más és más emberek lettek, de végül mégis egy helyen kötnek ki, hogy leszámoljanak ezzel a borzasztó múlttal. De mindezt csak úgy tudják megtenni, ha el is fogadják, hogy ez a múltjuk. Mindaddig egyedül Nellie (a legfiatalabb testvér) ismeri el és nem küzd ellene. Természetesen ennek is van hátulütője.

A készítők nem jumpscare-ek nélkül teremtik meg a feszült atmoszférát, azonban az ijesztegetésnél fontosabb az, hogy a múlt milyen hatással van az emberre. Ez az öt testvér mind egy múlton osztozik, de mégis teljesen máshogy. Van, amelyiküket elkerülte a kísértés, és van, akit pedig élete végéig kísért a Ferde Nyakú Nő.

Azonban nem lehet az sem, hogy a néző folyamatosan csak féljen és szorongjon, ugyanis a folyamatos rettegés egy idő után átvált unalomba, hiszen hozzászokunk, illetve hagyni kell a befogadót fellélegezni, különben egyre erősebb és erősebb pofonokat kell neki adni, hogy érezze. Persze, így is az a tendencia egy jó horrorban, hogy fokozni kell a feszültséget, de nem mindegy, milyen tempóban és arányban. Ehhez tökéletes eszköz a humor, amiben ha nem is bővelkedik, de jól kezeli a sorozat.
Sokszor nagyon furcsa módon valósul meg itt a humor. Például az egyik legnyomasztóbb epizód, mikor látjuk, mi történik Nellievel a házban, ott a többi (elképzelt) családtag reakcióiból árad a humor és az oda egyébként egyáltalán nem illő (és emiatt pazarul vicces) pajkosság. Ez tökéletesen kiegészíti azt, ami utána kiderül Nell gyerekkorából. Nehéz spoilermentesen beszélni ezekről.

Végül pedig ejtsünk szót a gyönyörű intróról, ami bár nagyon egyszerű, már-már klisés ellentéteket idéz meg, mint a múlt-jelen, fény-árnyék, jó-rossz, de mindezt olyan gyönyörűen teszi, hogy egyáltalán nem a klisét érezzük benne, hanem a minőséget, pontosabban a minőségi nyomasztást. A zene pedig (The Newton Brothers) végképp hátborzongató. Ne ezt rakd be első randis vacsorára…

egy nagyjából hibátlan horrorsorozat, ami végső soron a szeretetről szól, és sokáig elkísérnek a gondolatai

The Haunting of Hill House” bejegyzéshez egy hozzászólás

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s