It Chapter Two

Ó, az a fránya pénz! Hány szép emléket tett tönkre, hogy nem bírtak betelni a sikerből befolyó pénzzel! Minden filmkészítő tanulhatna a Paranormal activity, a Kör, a Fűrész, a Shrek, az Ideglelés, Az ördögűző példájából, aki kacsintgat egy kasszasikerének a folytatása felé: ne folytass filmeket! Nagyon kevés olyan második rész létezik, ami nem rombolja le az első által felépített világot. Sajnos az Az folytatása nem a kevesek közé tartozik.

A történetet így lehetne összefoglalni: 27 évvel az első rész vége után látjuk viszont a bandát. Mike (Isaiah Mustafa) kivételével mind elköltöztek Derry-ből.

A fiúkból egytől-egyig helyes és sikeres férfiak váltak. Beverly (Jessica Chastain) pedig egy ugyanolyan bántalmazó kapcsolatban él, amiben az apjával felnőtt. Hollywood képtelen a bántalmazott lányokat normálisan funkcionáló nőkként bemutatni felnőtt korukra. Képtelen túllépni azon a klisén, hogy akit az apja molesztál, az felnőtt korában ugyanezt a férfiképet akarja maga mellé.

Az még jól is elsülhetett volna, kiaknázható lett volna, hogy minél messzebb megy valaki Derry-től, annál jobban elhalványulnak az ottani emlékei. Ez jól felvezethette volna a város központja alatt fekvő meteort mint valami pszichére ható entitást. De ezt nem minden karakternél használták – Ben (Jay Ryan) például mindenre emlékszik.
Mondjuk, aki olyan kövér kisfiúból egy ilyen magas, helyes, izmos férfivá növi ki magát, aki megtestesíti az Amerikai Álmot, akiből egy dúsgazdag építész válik, és akinek hatalmas cégbirodalma van, az valószínűleg a saját tudattalanját is képes kontroll alatt tartani…

James McAvoy mint Bill, a múlt vízben álló pincéjében című jelenetben nagyszerűen játszik, ahogy az tőle egyébként megszokott már, bár ez sajnos nem igaz az egész filmre. És az a pár perces jelenet még mondandójában is kiemelkedő. Nem félelmetes, de erős.

A forgatókönyvből hiányzik az a feszesség, amiért annyira szerettük az első részt, a gyerekek közti kémiát. Ezek a felnőttek gyakorlatilag ugyanolyanok, mint gyerekkorukban, a jellemük nem fejlődött, csak magasabbak lettek.

Az első részben megtanulták, hogy hogyan lehet (és kell) legyőzni a félelmeiket, hiszen úgy tudták Pennywise-t is legyőzni. Ebben a részben mindegyikük retteg valamitől – nagyjából ugyanattól, amitől gyerekként. Ez vagy nagyon szomorú, vagy csak szörnyű forgatókönyv. Inkább az utóbbi.

Ha Bowers (Teach Grant) jeleneteit kihagynánk a filmből, semmi nem sérülne. Semmit nem ad a történethez, csak bemutatja azt a filmes klisét, hogy az őrültek mind őrülten nevetnek. Arról nem is beszélve, hogy semmi haszna nem volt Az korábbi áldozatait előhozni. Nem lepik el zombik Derry-t, nem segítenek Aznak a gyerekek becserkészésében, csak azért mosta ki őket a csatorna, hogy a zombi Hocksstetter (Owen Teague) autót vezethessen.

Annak a jelenetsornak, mikor egyenként végignézzük őket, ahogy Derry utcáin sétálnak és szembetalálkoznak Pennywise-szal, minden pillanata előre megjósolható. Ettől nagyon hamar elveszti a nézőt a történet. Az olyan párbeszédek pedig, mint

– Ez mindig itt volt a város alatt?!
– Nem mindig. Csak pár millió éve.

nagyon fölöslegesek és erőltetettek. kibillentik a nézőt, ha addig egyáltalán együtt tudott menni a karakterekkel és a történettel.

Sok minden hiányzik a forgatókönyvből, azonban van valami, ami túlteng benne: túl komolyan veszi magát. Ha úgy álltak volna a történethez, hogy ez egy űrlényről szól, aki bohócnak álcázza magát és amúgy pedig egy folytatást készítünk, ami egy az egyben lemásolja az első rész jeleneteit, akkor kellő távolságból tudták volna nézni az egészet és úgy adhatták volna át a nézőnek ezt az amúgy elég abszurd szituációt, hogy végig tudatában vannak a mondanivaló súlyának, vagy épp súlytalanságának.

De hiányzik az önkritika az egész filmből – pedig az elengedhetetlen egy második részhez.

Beszéljünk kicsit a vizualitásról is. Az az egyik legfeszültebb jelenet, amikor Beverly ellátogat egykori otthonába, ahol egy idős hölgy nyit neki ajtót – nem véletlen, hogy ez volt az egyik első mozgókép, amit nyilvánosságra hoztak a forgatásról – mindaddig, míg a néni át nem változik. Az a lény, ami Bev felé fut, talán minden idők legelidegenítőbb és leglelohasztóbb horror kreatúrája. Márpedig egy ilyen lénynek nem szabad elidegenítőnek lenni. Különben nem félelmetes, nem rémítő, hanem tisztán látszik rajta, hogy csak egy számítógép generálta kép.

De természetesen nincs olyan film, amiben minden rossz lenne, így az It 2 is felmutat értékeket. Ilyen például a humora, amit legtöbbször – az első részhez hasonlóan – Richie-nek (Bill Hader), a híres stand-up komikusnak köszönhetünk. Az étteremben való nagy egyesülés meglepően viccesre sikerült. Van még egy-két megmosolyogtató beszólás is a filmben, de sajnos még ebben is elmarad az első rész kedves humorától.

az első rész sikerét meglovagolja, tele fölösleges, felháborító elemekkel és buta, leegyszerűsített kartonfigurákkal

Mit szólsz hozzá?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s